"Víz!
Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." (Saint-Exupéry)

Víz

A víz gyógyító ereje az indiai kultúrában


Kevés olyan tradíció van, ahol a folyóknak olyan bensőséges és spirituális szerepe lenne, mint a hinduizmusban. Bár a hinduizmus kifejezés valójában egy gyűjtőfogalom, mégis ebben az irányzatban is fontos a szent vizek által való megtisztulás. De mitől szent és mitől tisztít egy folyó? Ha tisztít, az alatt lelki vagy testi megtisztulást kell érteni.
Indiában a lélek és a test együtt vesz fürdőt. 
Ahogy a cukor tulajdonsága az, hogy édes, a víz tulajdonsága az, hogy megtisztít. 
A víz frissítő, tápláló és tisztító hatást mindannyian nap mint nap használjuk. Mosunk, főzünk, meglocsoljuk a növényeket, iszunk és mosakszunk. Azonban senkinek sem kell bemutatni, hogy mekkora különbség van víz és víz között!
Ahogy a víz a mindennapjainkban az anyagi dolgokat tisztítja, a szent vizek és folyók a lelkünket suvickolják a rárakódott olyan anyagi szennyeződésektől, mint az irigység, a kéj, a mohóság és a düh. Bár napjainkban sokan megfeledkeztünk arról, hogy ezeket a nemkívánatos tulajdonságokat visszafogjuk, szunnyadó vágyunk a tisztaságra mégis ott lapul mindannyiunkban. Ahogy a víznek az eredeti tulajdonsága az, hogy megtisztít, az emberi lény eredeti tulajdonsága a tisztaság.

De mitől lesz tiszta a víz?

Az indiai kultúrában a folyók minden esetben Isten érintésétől válnak szentté. Az pedig, hogy a szent emberek ellátogatnak hozzájuk, és megfürdenek bennük, fenntartja a tisztaságukat. 
India két legszentebb folyója a Jamuná és a Gangesz. Úgy tartják, hogy együtt érkeznek az univerzumunkba a lelki világból, s ha valaki feltekint az égre a csillagos éjszakán, láthatja az alászállásukat a Tejút formájában. Az indiai hagyomány szerint e két folyó, Isten lótuszhoz hasonlatos ládából ered, és ezért kivételes minőségű és tiszta. Ha valaki megfürdik bennük, az megszabadulhat az eddig elkövetett rossz tetteinek a visszahatásaitól és ezzel együtt a betegségektől is.

De vajon van ennek a szép hagyománynak kézzel fogható bizonyítéka is?

Amikor Dr. John Howard Northrup a Gangesz tisztaságát vizsgálta, a többszöri mintavételezés után arra a következtetésre jutott, hogy ez a víz különleges. Beszámol arról, hogy amikor kolerabaktériumot rakott tiszta vízbe, valamint Gangesz vízbe, az előbbiben szaporodni, a másikban pusztulni kezdtek ezek a halálos kórokozók. A Gangesz partjára sodort oszló tetem mellől vett vízből mindössze hat órára volt szükség ahhoz, hogy teljesen eltűnjenek a fertőző baktériumok.

A tisztaság, amit a szent folyó felkínál számunkra, elsősorban lelki megtisztulást jelent, de a testi bajokra is gyógyírként szolgál. A szent folyók bizonyos szakaszai ugyanis bizonyos időben a hagyomány szerint gyógyító hatást is gyakorolnak a különböző betegségekkel szemben. Turisták százai látogatnak ide a gyógyulás reményében.


A gyógyvizek és források látogatása azonban sem hazánkban, sem máshol a világon nem ritkaság. A test által helyesen felvett, jó minőségű víznek az Ajurvéda (indiai gyógyászat) szerint áldásos hatásai vannak. Segít megszüntetni a fáradságot, megakadályozza a székrekedést, növeli a kitartást, elégedetté tesz, rugalmassá és fényessé teszi a bőrt, megnyugtatja a bennünk lévő tűzelemet, ezért segít a szívnek, antioxidáns hatással bír, és életadó tulajdonsága miatt mindig segít a testnek. A gyógyszerek ebben a tradícióban nem ritkán jó minőségű felforralt folyóvízben feloldott gyógynövényeket és fűszereket jelentenek. Ezekhez minden hozzávalót a megfelelő időben és helyen, a megfelelő ima elmondásával gyűjtenek be. A tradicionális India nagyon nagy hangsúlyt fektet a betegségek megelőzésére. Vegetáriánus étkezésük és fűszereik használata mellett ehhez az ételekhez felhasznált tiszta víz is hozzájárul.

A hagyomány szerint, ha forrásvízben, esővízben vagy folyóban fürdünk, az frissíti és megtisztítja nemcsak testünket, de szellemünket is. A víz itt még a kultúra mindennapos részét képezi, és nemcsak palackozott formában találkozunk vele. A születés, az élet és a halál ebben a tradícióban mind szoros kapcsolatban áll a folyókkal.

Annak ellenére, hogy mind a lelki, mind a testi aspektus fontos, nálunk nyugaton manapság az "ép testben ép lélek" mondásból a test az, ami felé billen a mérleg. Indiában azonban a mai napig a lelki megvalósítás az emberek általános célja, amihez elengedhetetlen az a fodrozódó, csillogó, napfényben játszó természeti kincs, amit mi itt már lassan csak képről ismerünk.